Idézetek

 Ébredtem tetkóval és elájultam . Ilyen nem csak Vegas-ban van?

Jace sértődöttnek tűnt. - Egy Napló, amiben nincsenek rólam rajzok? Hol vannak a tüzes fantáziák? Szerelmesregény-borítók?

Tényleg AZT akarod mondani, hogy a démonokat gyilkolászó haverjaid csak úgy tudnak elmenni a következő csatájukra a sötétség erőivel, ha anyám elviszi őket kocsival?

    - Nem értem, a mondének miért sajnálkoznak mindig olyan dolgok miatt, amik egyáltalán nem az ő hibájukból történtek.  

- Nem sajnálkoztam csak így fejezzük ki az együttérzésünket. Azt sajnáljuk, hogy  szomorú vagy. - Mondta Clary   - Nem vagyok szomorú - mondta Jace. - csak azok az emberek szomorúak,akiknek nincs céljuk. Nekem van célom.

Gyönyörű. Jace AZT mondta, hogy ő Gyönyörű. Soha senki nem mondott neki ilyesmit, csak az édesanyja, de az nem számított. Az anyáknak kötelező gyönyörűnek látni a lányukat.

Minden tinédzser pontosan ugyanezt érzi, hogy meghasadt benne valami, hogy nem találja a helyét, hogy más, mintha a többiek, királyi sarj, aki véletlenül parasztcsaládba született.

Cassandra Clare: Csontváros

   Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… 
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

     Az angyalra!Nem kispályás ez a Cassandra.Előre vegyes érzelmeket keltett bennem a könyv.Kicsit másra számítottam az írónő Pokoli Szerkezetek című sorozata után.Sokban hasonlít az említett trilógiára,viszont sokban más is,nem beszélve a csavarról,mely mindent megváltoztat.Nem közhelyes,annál inkább is figyelemfelkeltő a számomra, és felmerül bennem a kérdés,hogyan fogja Clary és Jace csirájában elfolytani a köztük kialakulóban lévő szerelmet,és testvéri szeretetté formálni.
    Ez a ''kis''kaland,mely még hosszú útnak néz elébe,pár nap alatt felnőtté varázsolja a két fiatalt,szembe néznek a halállal, hazugságokkal, szenvedéssel ,árulással. Az édesanyjuk komában fekszik,míg hatalomra éhes apjuk azon munkálkodik
,hogyan vessen rabigát a világra. Senki másra nem szamíthatnak,csak hirtelen felbukkant testvéri kötelékükre.Rajtuk áll talán az egész árnyvliág jövője.
   Nagyon tetszetős kis történet,és fogcsikorgatva várjuk a fejleményeket.