Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…
Engem nagyon magával ragadott. Végre egy olyan történet,amely nem a megszokot vámpír-vérfarkas-boszorkány story. Deamon karaktere mindenképp vonza a szemet. Vívódása az érzelmeivel is kiváncsivá teszi az olvasót.
Katy nagyon értelems lány,nagyon jól kezeli a kétes helyzeteket,nem beszélve arról, hogy nagyon könnyedén feldolgozta a tényt,miszerint földökívüliek a barátai.
Kiváncsi vagyok Dawsonra(az ikrek 3. és halott tesvérére)szerintem még hallani fogunk róla,színre fog lépni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése